Amióta agilisen dolgozunk, azóta szerettem volna kipróbálni a páros programozást. Valahogy sosem értettem mire lehet jó ez az egész. Illetve értettem, de úgy gondoltam, hogy nagyon bosszantó és borzasztó unalmas lehet, hogy nem tudok bármikor bármihez hozzányúlni és hogy nem csak az enyém a számítógép. Nem erre vagyok szocializálva.

Nem olyan rég úgy alakult, hogy egy feladatot, csak Tamással ketten tudtunk megoldani. Mindketten elakadtunk, így azt találtuk ki, hogy összeülünk és egy ideig ketten dolgozunk rajta. Ő ült a gépnél, én mellette. Az első pár percben tényleg furcsa volt ez a felállás, de aztán láthatóan belejöttünk. Nagyon hatékonyan tudtunk dolgozni. Tamás írt és figyelt a szintaxisra én meg próbáltam úgy egészben átlátni a problémát. Ez a felosztás remekül működött. Sokkal hibamentesebben és streszmentesebben tudtunk így dolgozni mint külön-külön.

Van pár cég, ahol ezt a pair-programming dolgot úgy oldják meg, hogy egy gép, két monitorral és két-két egérrel és billentyűzettel van felszerelve. Ilyenkor a két meber ülhet szemben, vagy akár derékszögben is egymás mellett. Mivel mindketten bármikor átvehetik az irányítást, gondolom még gyorsabb és gördülékenyebb a munka.

Persze ilyenkor a párok sincsenek bebetonozva, általában kéthetente, havonta cserélődnek. Kíváncsi lennék, vajon mennyi időre van szükség ahhoz, hogy a párok összeszokjonak! Az viszont látható előny, hogy ezzel a módszerrel nagyon gyorsan lehet egymástól tanulni. Így a csapat tudása sokkal koherensebb lehet. Már ezért is szivesen dolgoznék így pár hetet! (Ha pedig tényleg nagyon bejön, akkor többet is.)